FÉNYESLITKE Heti foglalkozás 11

2014. április 16-án a Fényeslitkei Kossuth Lajos Általános Iskola projektbe bevont tanulói az A komponens heti foglalkozásán vettek részt, melynek témája a társadalmi egyenlőtlenség.

Az óra anyaga: Az emlékezés kövei – A holokauszt 3.

A mai foglalkozásunk április 16-án, a holokauszt magyar áldozatainak emléknapján volt. Mivel az előző órákon a gyerekek megismerhettek sok-sok adatot, tényt, valóságos történetet, emberi sorsot a holokauszttal kapcsolatban, így a mai napon rendhagyó módon megemlékezést szerveztünk, és a fényeslitkei holokauszt emlékműnél tartottuk a foglalkozást.

Gyalogosan sétáltunk el az emlékezés parkjához. Először Radnóti Miklós Töredék című versével idéztük meg azt a kort, aminek az áldozataira emlékeztünk a mai napon. Majd felolvastuk annak a 65 fényeslitkei zsidónak a nevét, akiket 1944 májusában a kisvárdai gettóból Auschwitzba deportáltak, és akik soha nem tértek vissza szülőfalujukba. Valamennyi név elhangzása után, zsidó szokás szerint, egy-egy követ helyeztünk az emlékműre, így emlékezve minden lélekre. Megható, torokszorító volt a csend a nevek hallatán… Miután minden név elhangzott felolvastam Mezei András Számok című versét.   

Mezei András: Számok
Semmilyen sírás, jajkiáltás nem
szörnyűbb, mint maguk a számok:
51 nap, 147 vonatszerelvény,
a négyszázharmincnégyezer
zsidó elhurcolása vidékről
kétszáz SS-sel,
ötezer magyar csendőrrel,
önkéntesek százaival,
először a gettókba,
aztán a téglagyárba
vagyonukból már mind kifosztva,
nyolcvan zsidó egy-egy vagonba,
étlen és szomjan Mengeléig,
a német megszállás napjától
nem önként, de szolgálatkészen,
a németeket nem megelőzve,
hanem csak előzékenyen,
félmillió vidéki zsidó:

életben maradt tíz százalék.

A foglalkozást a gyerekek véleményalkotásával zártuk, amelyből itt olvasható néhány:

„Én személy szerint örültem, hogy részt vehetek a megemlékezésen. Az elmúlt órákon sok új dolgot hallottam a holokausztról.  Az emlékműnél belegondoltam, mi is történt azokkal az emberekkel, akiknek a nevét felolvastuk. /Aros Dóra/

„Nagyon felemelő volt a kavicsokat letenni.” /Gyüre Gergely/

„Szép megemlékezést tartottunk.” /Tóth István/

„A legszebb pillanatokat akkor éltem át, amikor a köveket letettük az emlékműre.”/Soltész Anna/

„Nagyon megható volt hallani azt a sok nevet. És arra gondolni, hogy megölték őket, pedig semmit nem tettek. Ártatlanok voltak.” //Husgyaván Veronika/

„Ezeknek az embereknek nincs sírja, mégis olyan volt mintha a sírjuk mellett állnánk. Akikre így emlékeznek, azokat soha nem felejtik el!” /Révész Patrik/

Tanári vélemény: „Fontosak az alkalmak. Fontos a csend. Az emlékezés. Fontos megállni, és elgondolkozni, és a lélekre hallgatni. És fontos, hogy mindent megismerhessenek a gyerekeink lehetőleg úgy, ahogy történt. Mert ha mi elhallgatunk, ha mi nem tanítunk, honnan fogják megtanulni az emlékezés békéjét, az ünnep emelkedettségét, a csend hangjait?”