FÉNYESLITKE Heti foglalkozás 12

2014. április 23-án a Fényeslitkei Kossuth Lajos Általános Iskola projektbe bevont tanulói az A komponens heti foglalkozásán vettek részt, melynek témája a társadalmi egyenlőtlenség.

Az óra anyaga: „Másnak lenni…”—elfogadás és befogadás /a társadalmi egyenlőtlenségekről tanultak összegzése/

A mai és a következő foglalkozás lezárása lesz a társadalmi egyenlőtlenségek témakörének. A mai órát beszélgetéssel indítottuk: vajon mit jelent másnak lenni; milyen a társadalomban tapasztalható egyenlőtlenségekről beszélgettünk eddig; hogyan bánik a többség a kisebbséggel; lehetsz-e Te is a „másik oldal” tagja; hogyan viszonyulsz azokhoz, akik nem olyanok, mint a többiek?

Ezt követően három papírlapot helyeztünk el a terem különböző pontjaira a következő felírásokkal: „egyetértek”, „nem értek egyet”, „nem tudom, hogyan gondolkodjam erről”. Az volt a gyerekek feladata, hogy a tanár által felolvasott kijelentésekről alkotott véleményüknek megfelelően álljanak oda, ahol az ő véleményét tükröző felirat van.      Az állítások a társadalmi egyenlőtlenségekkel voltak kapcsolatosak; a gyerekeknek indokolniuk kellett, miért oda álltak.

Ezután két csoportra osztottuk a teremben lévő gyerekeket. Mindkét csapat feladata egy szituáció kitalálása, és eljátszása volt. a szituációs helyzet így hangzott: új osztálytársatok lesz egy mozgássérült fiú; fogadjátok szeretettel, legyetek vele elutasítóak. A csoportok néhány perc után előadták a jelenetet. Miután megnéztük, arról beszélgettünk, ki hogyan érezte magát a jelenetben; mi volt a szép és mi a megrázó az ember lelkének kívülállóként és résztvevőként a szituációs játékban?

A foglalkozást a gyerekek véleményalkotásával zártuk, amelyből itt olvasható néhány:

„Nekem a két jelenet tetszett a legjobban. Érdekes belegondolni, mit érezhet az, akit nem szeretnek.”/Novák Márk/

„Én nem szeretnék kiközösített lenni, mert az rossz!”  / Papp György/

„Jó volt a játék, amikor a véleményünkre volt kíváncsi tanár néni. Volt, amikor mindenki egy helyen állt.”/Tercza Dávid/

„A jelenetben szavak nélkül is elmondhattuk, mit érzünk. Nekem az tetszett a legjobban, amikor az egyik csapat körbevette a fiút, a másik pedig elfordult tőle, magára hagyta. Sokszor így is el lehet mondani, mit érzünk!” //Fazekas Eszter/

Tanári vélemény: „Örülök, hogy a gyerekek partnerek akkor, mikor véleményt kell mondani egy témáról. A szituációs játék nem volt gördülékeny, de a kidolgozottság hiányát feledtette az ötletesség!”